Értékelő óra (BGSZC Budai Középiskolája)

 

Pozitív élmények:

„A 3 legjobb barátnőmmel lehettem a csoportban” Evelin

„A kísérő tanárok is nagyon sokat segítettek és vigyáztak ránk” Emese

„A tanya nagyon hangulatos volt” Nati

„Sokan említették a sok munkát és hogy mennyire elfáradtak, de én úgy gondolom, hogy minden megérte” Lili

„Finomak voltak az ételek” Regina

„Tetszett a közös munka” Miklós

„Sok olyan helyen voltunk, ahol még nem jártam” Tamás

„Katával és Mónival is összebarátkoztunk, főleg mikor esténként küzdöttek elhallgattatásunkon” Beni

„Hajókázás nagyon hangulatos volt” Angi

„Megismerkedtünk más helyen élő magyar emberekkel” Viki

„Tetszettek a különböző helyszínek, illetve a sofőrök és a honismereti vezető stílusa” Dani

„Finomak voltak az ételek, amiket a tanyán kaptunk” Ernő

„Köszönöm, hogy nem okozott problémát, hogy nekem másmilyen ételeket készítettek” Juli

„Jó volt, hogy volt lehetőségünk az állatokhoz kijárni…, válogatós létemre is jól tudtam lakni. Sőt, dugig ettem magam” Zsófi

„Jó volt a társaság a többi osztályból való diákokkal is” Kitti

„Olyan helyre eljutottam, ahova szerettem volna az életemben (pl.Belgrád) és olyan helyekre is, melyeket nem fogok megbánni sohasem (pl. Zenta)” Bálint

„Jobban összehozta ez a kirándulás a spanyolos és németes csoportot” Bogi

„A csapatunk az elején nem működött túl jól, de az utazás vége felé egész jól ment” Orsi

„A szerb diákok is aranyosak voltak” Zsófi

„Sokkal élvezetesebb így tanulni a történelmet, hogy átéljük és nemcsak a könyvek segítségével próbáljuk megérteni” Norbi

„Sok új élményt szereztem” Vivien

„Összekovácsolódtunk nagyon a csapattal” Adri

„Kiszakított minket az általunk megszokott nagyvárosi környezetből… Mindenki jófej volt” Evelin

„Az idegenvezetőnk stílusa iszonyatosan tetszett nekem, mert teljesen közvetlenül és barátságosan tudtunk vele beszélgetni” Kata

„Kellemes érzés volt, hogy milyen szeretettel fogadtak minket” Fanni

„Közelebb kerültünk egymáshoz” Anna

„Kürtőskalács sütés nagyon hangulatos volt” Esti

„A 3 tanárnő is teljesen felszabadult volt, még jobban megkedveltük őket” Móni

„A közösség is jól összekovácsolódott az utolsó napokra, hiszen kellett idő a feloldódásra, de a suliban is tartjuk a kapcsolatot” Kata

„Az első szállás nagyon szép volt, gyönyörű volt a táj” Gergő

„Kedvenc programom az interaktív park volt” Nóra

„Sok szép élménnyel tértünk haza, és onnan már csak az alvás várt ránk” Boróka

„A Feszty körkép nagyon ledöbbentett. Nagyon gyönyörű volt, nagyon részletes és nagyon sok munka lehetett” Cassandra

 

Negatív élmények:

 

„Kevés helyre sikerült eljutnunk” Viki

„Kevés volt az 5 nap” Juli

„Még maradtam volna” Zsófi

„Vége lett” Bálint

„Sokat kellett a buszban ülni” Emese

„Sokat esett az eső” Regina

„Keveset aludtunk” Miklós

„Pihenés helyett nagyon sok információt kaptunk” Tamás

„Nagyon sok információt kellett egy nap alatt megemésztenünk” Angi

„Nekem sós volt az étel” Dani

„Túl sok kérdés volt és túlságosan pihentek voltak pl. Hány lépcsőfok van?” Ernő

„Furán viselkedtek velünk a szerbek” Kitti

„Kevés volt a szabadidő” Bogi

„Nekem nem tetszett Belgrád, nincs felújítva semmi, de így jobban értékelem Budapestet” Orsi

„Nagyon zsúfolt volt egy-két napunk” Zsófi

„egy magyar fiú, aki oda járt iskolába, látta, hogy magyarok vagyunk és odaszólt hozzánk. Teljesen megdöbbentem, azt mondta, hogy itt elnyomják a magyarokat” Norbi

„Belgrád nagyon csúnya város volt, pedig én szebbre számítottam” Vivien

„Kicsit lusták voltunk” Anna

„Nagyon kevés hely volt a buszon” Esti

„Az utolsó éjszaka hideg vízben fürödtünk” Móni – „figyelmetlenség miatt” Kata

„Sok volt a program, túl sok mindent kellett csinálni” Gergő

„Az idő lehetett volna jobb, de nyilván erről senki nem tehet” Nóri

Reklámok

Ötödik nap

Kirándulásunk utolsó napján kissé búsan ébredtünk, hiszen tudtuk, ez az utolsó napunk Budapesten. Ébredés után összecsomagoltunk és útnak indultunk. Mielőtt a határ felé vettük az irányt, megálltunk a Budai Várnegyedben meglátogatni a Sziklakórház Múzeumot.

Látogatásunk során megismerkedtünk, milyen körülmények között látták el a sebesülteket a II.világháború lefolyása alatt. Megtudtuk, hogy az itt dolgozó orvosok és ápolók nagy hősök voltak Budapest ostroma alatt, mivel a kórház kapacitásától közel tízszer több személyt, 60-70 helyett körül 600-at láttak el egyszerre. Elképeztő emberek lehettek. A természetes barlangrendszerben egy atombunkert is kiépítettek esteleges atomtámadás esetére, illetve bővebben hallottunk az atomtámadásokról, melyek Hiroshimában és Nagasakiban történtek. Többen kissé kényelmetlenül éreztük magunkat, mivel a múzeumban elképeztően élethű szobrokkal vannak kialakítva a kiállítások és folyton azt figyeltük, vajon melyik fog megmozdulni.

A túra végezte után visszasétáltunk a buszhoz és Szerbia felé vettük az irányt. Erre a napra már mindenki ki volt merülve, lépésszámlálóink a hét folyamán a százezret kezdték súrolni, ezért a hazautat az egész csapat pihenőnek használta. Nagyon élveztük a kirándulásunkat, mivel Budapesten minden gyönyörű volt és nagyon szép emlékeink maradtak erről az öt napról.

4.nap-Visegrád, Esztergom, Szentendre

A reggeli után elindultunk Visegrádra.

Elég messze volt a szállodánktól, szóval az utat szokás szerint alvással töltöttük.

Visegrád város a  régióban, Pest megyében, a Szentendrei járásban. Magyarország egyik legkisebb városa, népszerű kirándulóhely, kikötőváros. Vára, mely egy alsó várból és egy citadellából áll, kiemelkedő jelentőségű: a középkorban a magyar királyok egyik legfontosabb rezidenciája állt itt.

A Dunakanyarban, a Duna jobb partján, Budapesttől északra, légvonalban körülbelül 30 kilométerre található, a Visegrádi-hegységhez tartozó hegyek koszorújában, Nagymarossal átellenben. Határában, a kisváros központjától keletre ágazik ki a folyó főágából a Szentendrei-Duna. A település fölött emelkedő Várhegy 328 méter magas. A Budapest-Visegrád távolság közúton  42 kilométer.

Sajnos a fellegvárat nem néztük meg, csak a királyi palotát, de láthattunk egy filmet a vár történetéről, amely valamelyest kárpótolt minket.

Szerintem mindenkinek tetszett a vár, mert sok érdekes helyet felfedezhettünk.

Ezek után Esztergomi érsekség felé vettük az irányt.

Annyi lépcsőt amin ott kellet menni ember nem láttot! Tuti tipp 50+ inkább meg se próbáljanak a tetejére menni. 🙂

 

Íme kis ismertető róla :

Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyház  esztergomi székesegyház az Esztergom-Budapesti főegyházmegye székesegyháza, mely az esztergomi Szent István téren áll. A 19. században épült klasszicista és óegyiptomi stílusban.

Külső méreteit tekintve Magyarország legnagyobb egyházi épülete, az altemplomtól a kupola gömbjéig 100 méter magas, mellyel az ország legmagasabb épülete is egyben. Méreteit tekintve a Európa egyik legnagyobb bazilikája, de világviszonylatban is tekintélyes méretű. Az épület továbbá Magyarország főegyházmegyéjének főszékesegyháza a budapesti Szent István-bazilika mellett.

A főszékesegyház az Esztergomi váron belül, a Szent István téren áll. A helyén álló eredeti templomot Szent István építtette a Várhegy közepén a Boldogságos Szűz és Szent Adalbert tiszteletére. Ezt 1180-ban tűzvész pusztította el. A Szent Adalbert-székesegyházat III. Béla segítségével Jób érsek hozatta rendbe. A székesegyház a török 1543. évi ostromakor megsérült.

Esztergom eleste után a török hadászati okokból lebontotta, illetve dzsáminak használta. 1594-ben, a vár visszavételére indított harc során a benne tárolt lőpor felrobbant, és csupán Bakócz Tamás érsek 1506 és 1511 között épült Annuntiatio-kápolnája menekült meg. Mária Terézia 1768 és 1770 között a vár közepén Szent István tiszteletére barokk templomot emelt. Az eredeti székesegyház romjait véglegesen Barkóczy Ferenc és Rudnay Sándor hercegprímások érseksége idején távolították el, hogy helyet adjanak az új templom, a mai bazilika építésének.

Hamár a törin túl vagyunk a lényeg ami lényeg egyszer megéri mindenkinek eljönni ide.

A túrát mi az altemplomban kezdtük, ahol fejet hajthattunk MindszentyJózsef bíboros, az 1956-os forradalom egyik nagy alakja előtt, majd megnéztük a templomot, a kincstárat, és felmentünk a kilátóba. Lenyűgöző élmény volt.

u.i: Óvatosan a lépcsőkkel !

Ezután mentünk a szállásra . Természetesen megálltunk Szentendrén ami egy meglehetősen kellemes kis hely, ahol végre kaptunk egy kis szabadidőt.

Nem olyan sokat időztünk ott, max egy órát és már indultunk is vissza. Várt bennünket az utolsó vacsora.

 

Harmadik nap

Reggeli után összeszedtük a holmiainkat és buszra szálltunk. Az első állomásunk a Budai középiskola volt ahol épp iskolanapot tartottak.Egy kisseb útmutatóval fogadtak minket, majd mentünk megnézni az előadásokat.

Az első állomásunk egy kémiával és fizikával foglalkozó bemutató volt. Itt sok érdekes kisérletet láthattunk, főleg száraz jéggel.

Ez után visszatértünk a könyvtárba ahol kaptunk némi üdítőt és rágcsálnivalót. Mikor visszavártunk mindenkit, elkisértek minket a mi választásunk szerinti programhoz. Mi “A jövő digitális trendjei”-t választottuk, ami elég jó eligazítást nyújtott műszaki téren. Az előadás után visszatértünk a megszokott főhadiszállásra, és együtt megrohamoztuk a tornatermet, hogy Lórán Barnabás humorista szórakoztasson minket. Visszatérésünkkor tortával fogadtak minket.

Délután az Országházhoz látogattunk el. Mielőtt bementünk volna, tettünk egy sétát a Kossuth téren, ahol megnéztük többek között gróf Tisza István szobrát, és természetesen azt sem hagyhattuk ki, hogy egy közös képet készítsünk József Attiláéval.

A körséta és egy rövid pihenő után a látogatók bejáratánál felvettük az adóvevőket, és megkezdtük a Parlament felderítését. Nagyon jó

volt azt érezni, hogy van igazi hazánk, mit is jelent magyarnak lenni, és hogy ez milyen szép.  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A túra végén elmentünk a Budai Várnegyedbe. A Halászbástya lépcsőit megmászva a Szentháromság térre érkeztünk, ahol szemügyre vettük a Szentháromság szobrot, a Mátyás-templomot és Buda régi városházát. A dísztéren át a Sándor-palota felé vettük az irányt. Tettünk egy kört a palotánál, de be sajnos nem mehettünk. Útközben rengeteg szép épületet és szobrot láttunk és fényképeket készítettünk. Fáradtan értünk haza.

 

 

 

 

 

 

Az Országház

Az Országház Budapest egyik legismertebb látványeleme és középülete. Budapest V. kerületében található Kossuth Lajos téren közvetlenül a Duna partján. A Magyar Országgyűlés székhelye és egyéb intézmények székhelye, és a világ harmadik legnagyobb parlamentje.

Az épület 96 méter magas, 268 méter hosszú, 123 méter széles. Alapja téglalap alakú, 17745 négyzetméteren terül el. Az Országház elrendezése teljesen szimmetrikus, az épület ugyanis kétkamarás országgyűlés számára készült 1896-ban. Az északi szárnyban a felsőház, a déli szárnyban az alsóház ülésterme kapott helyet. A két ülésterem tükörképe egymásnak.

Az építkezés

Az Országgyűlés tervpályázatot hirdetett ki 1881-ben. Magyarország számára egy állandó országház építésére több kiváló építész jelentkezett. Ezekből 4 egyenlő díj született, közülük Steindl Imréé is, a neogótikus hatású “Alkotmány 1.”, ami szerint építették később a parlamentet. Az Országház építésének feltétele volt, hogy kizárólag hazai építőanyagokat használjanak fel.  Az építkezés 1885-től 1904-ig tartott, azaz a tervező az épület teljes befejezését már nem érhette meg. Az első kapavágás 1885. október 12-én történt a Tömő-tér talaján, az építkezés során tizenhét éven keresztül átlagosan ezer ember dolgozott, 176 000 köbméternyi földet mozgattak meg; 40 millió téglát, félmillió díszkövet, 40 kg aranyat használtak fel.

Fontos látnivalók:                                                                                                                      

  • Díszlépcső
  • Kupolacsarnok
  • Üléstermek
  • Számos üvegfestések és üvegmozaikok (Róth Miksa készítése által)
  • Országgyűlési könyvtár
  • A Szent Korona és koronázási ékszerek

A Szent Korona

A 2000. évi I. törvény rendelkezése alapján az Országházban van kiállítva a Szent Korona és a többi koronázási jelvény (a koronázási palást kivételével). A korona korábban a Nemzeti Múzeumban volt megtekinthető; a törvény szövege szerint az ünnepélyes áthelyezéssel „Magyarország méltó helyére emeli a Szent Koronát, és a nemzet múzeumából a nemzetet képviselő Országgyűlés oltalma alá helyezi”.

A Budai vár 

Budai Várnegyed

A Budai Várnegyed Budapest I. kerületének egyik városrésze. Területén számos középkori eredetű műemlék, valamint 17–18. századbeli lakóházak és középületek találhatóak. A Budai Várnegyed három fő része a Budavári Palota, a Szent György tér és a történelmi lakónegyed. 1243-ban indult meg a vár építése az akkori neve szerint „pesti Újhegyen”, a mai budai Várhegyen, 1255 körül fejezték be.

Budavári Palota

Bár királyi székhelyeink sorában Fehérvár és Visegrád után csak harmadikként szerepel, Magyarország számára mégis nagy fontossággal bír. Megismerése és feltárása a második világháborúban lebombázott és elpusztult korábbi neobarokk királyi palota helyreállítását megelőzően került sor 1948-1963 között. A régészeti kutatások során kerültek napvilágra a középkori királyi székhely föld alá temetett és ez időben már teljesen elfelejtett részletei, többek között a királyi kápolna és a lovagterem is.

 

Második nap

Az első nap fáradalmait kiphenve folytatódhatott is a túra. Mikor lassacskán mindenki erőre kapott a bőséges reggelitől megkeztük sétánkat, hogy körbejárjuk Budapest utcáit.

Először a Korvin sétány felé terelődött utunk.

Itt volt az 1956-os forradalom felkelőinek egyik legfontosabb és legtovább kitartó ellenállási pontja, amikor a beözönlő szovjet tankok rátámadtak a magyar forradalomra. Sajnos nemcsak felnőttek,hanem fiatal gyerekek is életüket vesztették mint Szabó Ilona, aki mindössze 17 éves volt.

Az is kiderült hogy a számunkra alkoholos italként ismert Molotov koktél nem fogyásztásáról volt közismert a forradalomban hanem jól bevált benzinel töltött palack volt melyet a harckocsik elleni közelharcban használtak.

Ezután az Üllői úton álló, Lechner Ödön és Pártos Gyula tervezte Magyar Iparművészeti Múzeumot tekinthettük meg, amely a magyar szecessziós építészet legszebb példái közé tartozó épület . Sajnos mivel rekonstrukciós munkálatok alatt áll csak kintről csodálhattuk,hogy milyen is lesz majd. Homlokzatát a pécsi Zsolnay-gyár kerámiái ékesítik.

A közvetlen emelletti Kálvin teret sem hagyhattuk ki ahol színtén számos épületre vethettünk pár pillantást. Ezek a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Magyar Nemzeti Múzeum, Kálvin téri református templom és a AEGON-székház  voltak.  Az épületek többsége a XlX. században épült klasszicista stílusban.

Szerencsére minden napra fel voltunk készítve ebéddel és vízel de sose volt rossz mikor megálltunk egy kis vásárlásra. Szerencsénkre Budapest egyik legnagyobb vásárcsarnokába térhettünk be, a Központi Vásárcsarnokba. A  mai Szabadság híd pesti hídfőjénél volt a fővámház, ahol a Duna folyamon szállított áruk elvámolását végezték. A bejárati kőkapuk neogótikus stílusjegyeket viselnek. A tetőt a pécsi Zsolnay-gyár színes épületkerámiái fedik.

Miután megtömtük táskáinkat mindenféle habzsolnivalóval, szuvenírrel, átsétáltunk az Erzsébet-híd lábánál fekvő március 15. térre, avagy a Duna-korzó kapujához. Ha lenéztünk, látthattunk két párhuzamosan haladó vonalat, ugyanakkor kiderült, hogy azok nem véletlenül vannak ott, a Dunát jelképezik.  Tovább haladva Petőfi szobrán ragadt meg a tekintetünk.

Akármerre mentünk a kilátás mindig lenyűgözött benünnket.

Megtapasztaltuk milyen mozgalmas életű is a Váci utca. A Váci utca Pest talán leghíresebb sétálóutcája, telis tele üzletekkel, de minket inkább a szobrok csodálata kötött le.

Valakinek egy festményt? 🙂

Következő uticélunk a Szent Istvár téri Szent István-bazilika volt. Az épület névadója a magyar államalapító király, Szent István, akinek épségben maradt jobb kezét, a Szent Jobbot ereklyeként itt őrzik. Az épület a maga 96 méteres. Stílusa neoreneszánsz. Többszöri újáépítésen esett át. Betekitést nyertünk a bazilikába. Szobrok és oltárképek vettek minket körül.

Nagy öröm és megkönnyebbülés volt egy kis föld alatti metrózás. Sokunk először élvezhette ezt. De vajon hova is utaztunk? Szerintem a kép elárulja. Millenniumi emlékművet jelölő Hősök tere.  Tetején Gábriel arkangyala látható.

A hősök terén megtekinthető: A hét magyar vezér

Szent István, Szent László, Könyves Kálmán, II. András, IV. Béla, Károly Róbert, Nagy Lajos

Hunyadi János, Mátyás király, Bocskai István, Bethlen Gábor, Thököly Imre, II. Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos

 

 

 

 

 

Akármennyire is fáradtunk már a nap végére egy képre azért mindig volt erőnk. 🙂

A mai utolsó látnivalónk a szállásra való visszatérés előtt a Városliget.

Gyönyörűen kiépített rendezett parkal rendelkezik, amelyet élmeny volt körbesétálni. Többféle fafajta ékesíti.

Tőle jobbra a városi Műjégpáya volt látható. Mikor az idő engedi egy hajókázásra is be lehet fizetni.

Igazán gyönyörködtünk a Városliget épületeiben,de miután megpillantottuk az ismeretlen Anonymus szobrot sokak tekintete afelé fordult.

Kimerülten, de ugyanakkor élményekkel telien ballagtunk a buszra, hogy elvigyen minket a West End-be egy kis vásárlásra.Sokak ki is élték a vásárlási láz örömeit.

 

Vacsora után, hogy ne unatkozzon a szabadkai csapat egy kis lazító hajókázáson vehettünk részt. Gyönyrű kilátás tárult elénk, mindezt ülve élvezhettük.

Végállomásunk a Margitsziget volt, ahonnan villamossal jutottunk vissza szállásunkra.

Első napunk Budapesten

  • Az álmos kezdetek

A hétfői nap legtöbbünk számára reggel hét óra körül kezdődött. Az iskola melletti parkolóban  gyülekezett a negyven fős csapat, láthatóan fáradtan és nyűgösen, mégis izgatottan várva az autóbuszt. Végül a járművünk 7:45-kor befutott, mi pedig azonnal pakolásnak láttunk. Súlyos csomagjainknak néhány órára búcsút mondtunk, majd felszálltunk és nekiindultunk  a 203.5 kilóméteres túrának.

  • Az utazás

A buszon kellemes meleg fogadott minket, bár számunkra az esős idő elleni védelem volt a lényeg. Felkutattunk egy számunkra megfelelő helyet, elfoglaltuk azt, majd azonnal rájöttünk: unatkozni fogunk. Sokak számára kézenfekvő volt a megoldás: hátra (vagy akár előre) dőltek, lazultak és alvásba kezdtek. Ez az optimális állapot húsz percet tarthatott, amikor szembesültünk az első zavaró tényezővel, a szerb határral. Itt rövid szünet következett, majd a magyar határon átkelve újra nekiláttunk (volna) az alvásnak. Néhányunk azonnal kómához hasonló állapotba került saját székében, ám legtöbbünket a reggeli hűvös azonnali hatállyal felriasztotta. Innentől zenehallgatással és beszélgetéssel ütöttök el az időt.

  • Az érkezés

A Budai Középiskolához nagyjából dél körül érkezhettünk meg, és újra,  (egyesek) már harmadszorra találkozhattunk legújabb barátainkkal.

Egy rövid összefoglaló után megtehettük első felfedezéseinket: „idegenvezetők” segítségével megismertük az óriási iskolát, láthattuk a kantint, a tornatermeket, nem is beszélve az elképesztő könyvtárról.

  • A látványosságok

Első hivatalosan is bemutatott látnivalónk a Citadella volt. Busszal néhány perc alatt eljutottunk uticélunkhoz, majd gyalog folytattuk a látványban való gyönyörködést, a fényképek készítését és a Citadelláról való tanulást.

A kedvünkért a tanárnők a történelem órát minél rövidebbre fogták, ugyanis legtöbbünket kíváncsisága inkább a Váci utca által nyújtott boltok, éttermek és galériák fényűző gyönyöre felé vezette.

Az itt eltöltött óra után megindultunk a néhány percnyire található Budapesti Építészeti Központba, ahol sokat megtudtunk a hely történelméről, jelentősségéről és az ott dolgozók elképesztő elszántságáról. Jelenleg modern képzőművészeti alkotások, zeneművek, fotók és ezeknek kombinációi voltak kiállításon.

 

 

A kiállítás megcsodálását követően úgy döntöttünk, saját kezünkbe vesszük az irányítást, majd a programban nem szereplő, mégis több, mint említésre méltó látványosságokat is megtekintünk.

 

  • A saját kutatásaink

Az Építészeti Központtól nem messze meglátogattuk az ominózus kávéházat, azt, ahol egy forradalom kezdődött, több, mint másfél évszázada.

Ezek után nagyobb sétára szántuk el magunkat, ugyanis következő úticélunk a Budapest Eye volt, amely bár méretében nem, szépségében meghaladja az „eredetit”, a London Eye-t.

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezt követően busszal elértük a szállást, ahol kipakoltunk, pihentünk egy kicsit, majd újabb kalandra indultunk, az első vacsoránk formájában.

  • Az esti kaland

A meglepően finom és laktató vacsora után nem tétováztunk; azonnal nekivágtunk a budapesti éjnek. Ártalmatlan, esti nézelődésnek tituláltuk az eseményt, ám Budapesten még céltalan bolyongással is ilyen épületekbe fut az ember:

 

  • Hazatérés

Néhány óra séta után megindultunk a szállásra, szintén gyalog. A letaglózó (és fárasztó) esténket forróvizes zuhanyzással, fogmosással és jó öreg alvással koronáztuk meg.